Bár ez a poszt most látszólag az arcpakolásról szól, mégis több van most emögött.
Az elmúlt pár nap nekem elég mély volt, a ciklusom első napja a teliholddal esik egybe, ami még inkább megvilágította a legmélyebb félelmeimet, amikkel most nagyon fájt szembenézni. Egyedül vagyok. Nem szeret senki. Nem vagyok elég jó, nem vagyok szerethető. Tudom, sokunkban vannak ezek az ősfélelmek, amik néha már olyan elcsépeltnek hangzanak, de mégis ott vannak, ezért beszéljünk róla. Ha kiadod, kimondod, már legalább a fele ereje odavész. Könnyebb a léleknek, mintha belülről feszítene. De mik is vannak ezen félelmek mögött, alatt? Mitől félek valójában? Kinek kell engem elfogadnia, szerenie? Kinek kell elég jónak lennem? Kinek kell velem törődnie valójában, hogy jól legyek? Magamnak. Én vagyok a válasz. Te vagy a válasz magadnak, mindig. Elfelejtem én is, padlóra kerülök. Olyan könnyű, nekünk nőknek adni. Adni. Adni. Ha megnézzük a női testet, láthatjuk, erre van teremtve. A szívünk fölött ott vannak a melleink. A szívünk kiterjesztése a világ felé. Ezen keresztül táplálunk. Adunk. De adok-e annyit magamnak amire szükségem lenne? Táplálom-e magam úgy ahogyan arra szükségem lenne? Egyáltalán megkérdezem magamtól, hogy mire is lenne szükségem, hogy boldog(abb) legyek? Ki felelős az én boldogságomért, ki éli az én életem? Nem mutogathatok másra. A felelősség az enyém.
Ezért ma készítettem magamnak home made arcpakolást, ezzel is szánva időt magamra és a kreatívkodásra is
Arcradírral kezdtem, nagyon egyszerűen:
- Aloe vera kettévág, belseje kiszed
- Cukorral elkever
- Mehet az arcra, körkörös mozdulatokkal szuperül leradírozza a leradírozni valót
Majd zöldteás arcpakolás:
- 1tk olivaolaj
- 1tk méz
- 15mp-re a mikróban felmelegít
- 1tk zöldtea (filteres is mehet)
Összekever, majd mehet az arcra 20percre
Az eredmény pedig egy sokkal életigenlőbb és boldogabb nő, na és persze babapopsi arcbőr